Larry Stylinson - If we could only turn back time... 5.

Sziasztok! :)
Egy elképesztően fárasztó hét után hoztam nektek az If we could only turn back time... utolsó részét. Nem lesz több ebből, nem lesz epilógus, mint a With You Forevernél, ebben a részben minden lezárul, kiderül, mi lesz Louis-val. Egyébként ez lett a leghosszabb, és imádtam írni ezt a történetet is. Remélem, tetszeni fog a befejezés ;)
Köszönöm szépen a visszajelzéseket, kérlek, most is írjatok, hogy mire számítottatok, mi lesz ebben a részben, illetve milyen lett! <3
Azt hiszem, ennyit is akartam most, nem húzom tovább az időt, kellemes olvasást! :)xx

5. rész

Hetekkel később bekövetkezett az, amitől mindenki félt: Louis még az eddigieknél is rosszabbul volt. Szinte nem volt olyan perc, hogy ne köhögjön vagy köpködjön, alig aludt, egész nap fáradt volt, nehezen lélegzett. Elérkezett volna a vég?
- A rajongók kérdezgetik, hogy hogy van Lou, és miért tűnt el hirtelen a netről. Mit mondjak? – kérdezte Liam Harrytől, ahogy vacsora után a twitterét csekkolta.
- Fogalmam sincs – sóhajtotta fáradtan és gondterhesen a másik.
- Nem hazudhatunk nekik – szólt közbe Niall két harapás között.
- Viszont azt sem mondhatjuk, ami igaz. Nem hinném, hogy el tudnák viselni – szállt be Zayn is a gondolkozásba. Valamivel elő kell rukkolniuk, különben jönnek a találgatások, amelyek néha rosszabbak, mint a valóság.
- Írd, hogy lefoglalja a gyógyulás – talált ki valami elviselhető választ végül a legfiatalabb. Ez igaz is volt. Tényleg ezen van Louis, bár az állapotán ez sajnos nem mutatkozik meg. Remélhetőleg hamarosan fordul a kocka.
Harry végül nagy levegőt véve indult meg Lou-hoz, akinek ajtaja előtt már hallotta a szinte véget nem érő köhögést. Jobban fájt neki ez, mint bármi más.
- Bevetted a gyógyszereid? – kérdezte barátjától, miután végre nyugodtan dőlhetett le az ágyára, hogy pihenjen.
- Igen – válaszolt röviden, de többre nem is igazán volt ereje. Ezt nehezen tudta Louis elviselni. Semmit nem bírt, ezért ki kellett szolgálni, amit utált. Ha van valami, amit egyedül is meg tud csinálni, akkor azt megcsinálja. Jó, persze volt olyan, hogy direkt kiszolgáltatta magát, de azt poénból tette. Most viszont bármit megadna, hogy ez ne így legyen.
A csendben Lou arra eszmélt fel, hogy Harry bemászott mellé az ágyba. Pont elfértek, nem volt kicsi a hely. Úgy helyezkedett a göndör, hogy a másik rá tudjon feküdni a mellkasára, ő pedig átölelhesse. Miután mindketten kényelmesnek érezték a pozíciójukat, Harry énekelve szólalt meg:
- If we could olny have this life for one more day, if we could only turn back time.
- You know I’ll be your life, your voice, your reason to be my love, my heart is breathing for this moments in time I’ll find the words to say, before you leave me today – csatlakozott hozzá Lou is az egyik daluk, a Moments dalolásába, még ha nem is mindig sikerült rendesen kiadnia a hangokat betegsége miatt.
Mindketten könnyekkel küszködve énekelték el a refrént, Harry pedig már a saját szólójánál alig bírta tartani magát. Hiszen annyira igaz rájuk ez a dal! És valóban szólhatna arról, hogy egy fiú énekli beteg szerelmének.
- Nem akarom, hogy itt hagyj! – szakadt ki Harryből az, amit már hónapok óta nem mert kimondani sem magának, sem másnak. Nem mert arra gondolni, hogy egyedül kell lennie azért, mert meghal a barátja.
- Nem foglak – erősítette meg őt Lou, bár egyáltalán nem ezt mutatta a jelenlegi állapota. Amióta kiderült a tüdőtágulata, mostanában volt a legrosszabbul.
- Nem hagyhatsz itt! Képtelen vagyok nélküled végigcsinálni ezt az egészet! Szükségem van rád! – törtek fel a fiatalabból kétségbeesve a szavak. Talán most érezte először, hogy közel a vég. És most engedte meg magának először, hogy a könnyek kicsorduljanak a szeméből. Még egyszer sem sírt, nem hagyta, hogy elgyengüljön, egészen eddig a pillanatig. Ezt már Harry sem bírta.
- Csss… minden rendben lesz – nyugtatgatta a másikat Louis, és nem fordítva. Mostanra felcserélődtek a szerepek: eddig Harry volt teljes mértékben pozitív gondolkodású, most pedig Louis.
- És ha nem? – tette fel fojtott hangon a kérdést a göndör.
- Tudom, hogy rendbe jön minden – hajtogatta Lou, mert nem akart belegondolni ennek az ellenkezőjébe. Sajnáltatta és sajnálta magát már eleget, most meg akar gyógyulni! – De kérlek, legyél optimista! Különben soha nem épülök fel.
- Megpróbálom – ígérte Harry, és könnyei is kezdtek felszáradni. Túl sokáig volt erős, előbb-utóbb pedig eljön az a pont, amikor összetörik. Ez most következett be. De Louis kedvéért összeszedi magát, hiszen szüksége van valakire, aki erős. Szükségük van egymásra!

Másnap Harry arra ébredt, hogy Louis ismét nagyon köhög, de sokkal jobban, mint eddig. Még a legelső rohamától is jobban.
- Úristen, Lou! Te jó ég! – kapkodta a fejét Harry, hirtelen azt sem tudta, mi tévő legyen. Segíteni akart, de mintha lefagyott volna.
- Or… orvos – nyögte ki Louis, ebből a göndör pedig rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Kipattant az ágyból, megkereste a telefonját, és azonnal tárcsázta Dr. Smith-t.
- Doktor úr, baj van – kezdte Harry, ahogy felvette a hívott fél a készüléket.
10 perccel később meg is érkezett Marbella legjobb orvosa, akit Dr. Smith tanácsolt Harrynek még korábban. Dr. Fernandez az üdvözlést követően sietett is a beteghez. A köhögő rohamot sikeresen elállította, és altatót adott be Louis-nak, hogy tudjon egy kicsit pihenni, majd visszament a szoba előtt várakozó 4 sráchoz.
- Minden rendben van? – pattant fel Harry guggolásából, amikor meglátta, hogy nyílik az ajtó. Rettentően ideges volt, és bár szeretett volna mindvégig barátjával maradni, azt mondta a doktor, hogy jobb lesz neki kint.
- Igen, most alszik az altatónak köszönhetően – nyugtatta meg a fiúkat Dr. Fernandez, aki fiatalabb korának hála tud angolul, aztán a földszinten ültek le.
- Doktor úr, nagy a baj? – tért rá a lényegre Niall.
- Nos, lehetett volna rosszabb is. A tüdőtágulat komplikációi között vannak a gyakori légúti fertőzések, tüdőgyulladás, keringési zavarok és sajnos a halál is. Mr. Tomlinsonnak szerencséje volt, hogy csak légzési zavarok jelentkeztek – közölte velük, mire a srácok azt sem tudták, hogy örüljenek-e vagy ne.
- És… milyen állapotban van? – tette fel félve a kérdést Zayn. Mindannyian tartottak a választól, mert nem éppen pozitívra számítottak.
- Hát, volt ennél már jobban is a betegsége alatt. Ha bármi történne, azonnal értesítsenek. Most még aludni fog egy ideig, ne ébresszék fel, amíg el nem múlik az altató hatása. Régen aludhatott már nyugodtan – utalt az orvos az alvatlanságra, illetve arra, hogy a köhögés sokszor ébren tartotta Louis-t.
A srácok rábólintottak, Dr. Fernandez elköszönt tőlük, ők pedig mind csak arra tudtak gondolni, hogy Lou-val minden rendben legyen.

Louis csak estefelé ébredt fel, és végre kipihenten. Hónapok óta nem fordult ez elő vele, nagyon örült neki. Ami még tovább tetézte boldogságát, hogy szerelme ott ült mellette az ágyon, kézen fogva figyelte őt.
- Louis… – ejtette ki Harry lágyan a nevet, és azonnal közelebb hajolt hozzá. – Hogy érzed magad? – tudakolta aggódva, ahogy végignézett barátján.
- Jobban, mint pár órája – felelt elmosolyodva a másik. Ezt jó jelnek vette Harry.
- Még szerencse – nevetett fel jóízűen. Hetek óta nem fordult ez elő vele. – Nagyon ránk ijesztettél, ugye tudod? Elképzelni sem tudod, mennyire ideges voltam. Soha többet ne csinálj ilyet! – figyelmeztette Harry, bár ő maga is tisztában volt vele, hogy ez nem barátján múlik.
- Sajnálom – simított végig a göndör arcélén Louis. Folytatta volna még tovább, de Harry nem engedte, ugyanis rózsaszínes ajkait rányomta a másikéra, és lágyan megcsókolta. Ahogy nyelveik megtalálták egymást, egyre forróbb lett körülöttük a levegő, legalábbis a két énekes ezt érezte.
- Hozom a vacsorád – mondta remegve Harry, de arra nem számított, hogy Lou is utánamegy, így szemöldök ráncolva nézett rá.
- Szeretnék a fiúkkal is találkozni az után az eset után – adta meg az idősebb a választ Harry ki-nem-mondott kérdésére. A másik rábólintott, majd kézen fogva segített lépcsőzni az erőtlen Louis-nak.
- Jobban vagy? – sietett elé Zayn, Niall és Liam aggódva. Akárcsak, amikor 3 éve a mentorházban megsérült és visszatért hozzájuk.
- Persze – bólogatott, de az egyre komolyabb köhögései nem erről árulkodtak.
Nem sokkal a közösen eltöltött vacsora után érkezett meg Robin az alternatív kezelés miatt. Bár nem volt benne biztos, hogy a reggeli rohamot követően ez jó ötlet, de úgy beszélték meg Harryvel, hogy egy lazább változat vár most Louis-ra. Szüksége van erre a gyógymódra is, nemcsak az orvosira a felépülése érdekében.

Harry a szokásos kedvétől eltérően, most sokkal boldogabban sétált be Louis szobájába, hogy felkeltse, és elvigye egy nemrég egyeztetett programra. Még az este konferenciahívást indított Robinnal, Dr. Smith-szel és Dr. Fernandezzel, hogy kitaláljanak valamit, amivel javítani lehetne Lou állapotán. Elvégre is azért jöttek ide, mert London nem volt megfelelő, szedi a gyógyszereit, rendszeresen jön Robin az alternatív kezelések elvégzésére… egyszóval javulnia kellene már! Így született meg az a döntés, hogy nemcsak az apartmanban kellene lennie, hanem bejárnia a környéket.
- Jó reggelt, Lou! – ébresztette őt Harry, majd a redőny felhúzása közben folytatta: – Siess, szedd össze magad, mert ma kimozdulunk a házból!
- Muszáj? – dünnyögte a másik a párnájába álmosan. Semmi kedve nem volt, nemhogy a házat, a szobáját elhagyni. Csak feküdni akart.
- Igen! – pirított rá a göndör. – 10 perc múlva visszajövök, addig, légy szíves, öltözz fel! – adta ki az utolsó parancsát, majd távozott.
Végül kisebb viták árán, de elindultak Harry vezetésével Marbella központjába.
- Miért is nem pihenhetek? – kérdezett rá Lou kissé talán sértett hangnemben.
- Ez is pihenés – nézett rá egy pillanatra a fiatalabb, majd újra a vezetésre koncentrált, miközben folytatta: – Aktív pihenés. Mindenki egyetértett abban, hogy ez is kellene, nemcsak a gyógyszerek, kezelések meg a pozitív energia. Most szépen el fogunk feledkezni arról, hogy miért vagyunk itt, és szórakozunk, jól érezzük magunkat. Ugye nem fordulsz át megint negatívba? – kérdezett rá nyíltan némi félelemmel. Azt szerette volna a legkevésbé, hogy megint napokba teljen, mire megváltozik barátja véleménye. Mert náluk most különösen fontos az idő.
- Nem, dehogy – rázta meg a fejét Louis, hangja lágyan csengett. Harry magyarázata után ő is úgy gondolta, hogy ez jó lehet. Ezt kell gondolnia, hiszen nem akar meghalni. Ahogy azt sem, hogy ezen megint összevesszenek szerelmével.
Így hát elfelejtve, hogy Lou beteg, megpróbálták jól érezni magukat, ahogyan azt Harry mondta. Sok helyet bejártak a városban, lementek a tengerpartra ismét, és minden gondtól, bajtól mentesen hemperegtek a homokban.

A hetek múlásával rendszeres programmá vált, hogy a nap nagy részét nem az apartmanban töltik, hanem kint, a szabadban. Harryhez és Louis-hoz általában csatlakozott Liam, Zayn és Niall is, így a jó hangulat biztosítva volt. Nem gondoltak arra, hogy mi lesz a jövőben. Csak akkor jutott eszükbe a betegség, amikor Lou-nak a gyógyszereket kellett bevennie vagy éppen az alternatív kezelésre mennie. Egy ilyen alkalommal majdnem el is késtek Robintól a nagy városnézésben, Louis pedig vihogva kért elnézést.
A felhőtlen jókedvet annyi zavarta meg, hogy Dr. Smith felhívta a srácokat, hogy szeretné megvizsgálni Louis-t. Beleegyeztek, így másnap már ott is voltak a rendelőjében. A rendelőben, ahol néhány hónappal korábban Lou élete legrosszabb napját élte át. Remélte, hogy ez most nem így lesz.
- Nos, van egy jó és egy rossz hírem – közölte az orvos, miközben papírokat tanulmányozott a kezében. Az 5 fiú lélegzetvisszafojtva várta a folytatást. – Sajnos el kell hagyniuk Marbellát, ez a rossz hír.
- Miért? Talán nem javult Lou állapota? – kérdezett rá azonnal Harry, ahogy barátja kezét szorította, aki nem kicsit rémült meg a hír hallatán.
- Nem erről van szó – zárta le Dr. Smith gyorsan ezt a témát. – Visszaköltözhetnek Londonba, mert, Mr. Tomlinson, ön meggyógyult, ez a jó hír.
Egyikőjük sem tudta feldolgozni a doktor szavait, először megszólalni sem bírtak, olyan hirtelen érte őket. A szótlanságot végül Louis törte meg:
- Komolyan? – hangja, arca, mindene arról árulkodott, hogy nem hisz a fülének.
- Igen – bólintott rá Dr. Smith mosolyogva. – Minden eredménye ezt mutatja.
Ekkor érte el mindannyijukat a boldogság, percekkel később pedig egy „De azért vigyázzon magára, Mr. Tomlinson!” kiáltással hagyták el a rendelőt, ahol Louis élete legrosszabb és legjobb napját élte át.
- Nem hiszem el, hogy velem maradsz örökre! – ugrott Lou nyakába Harry már sokadszorra a repülőjükön, amely visszaviszi őket Spanyolországba, hogy összepakolhassanak, és újra visszaköltözzenek Londonba.
- Én sem, hogy végre minden rossz elmúlt. Megmondtam, hogy nem hagylak el! – emlékeztette a göndört, aki nem törődött semmivel, azonnal csókolta szerelmét. Nem számított már semmi, csak az, hogy ők ketten örökre együtt maradhatnak – felvállalva a kapcsolatukat –, és a rajongók örömére a One Direction újra visszatér.