Larry Stylinson - With You Forever 6.

Sziasztok! :)
Hát igen, elérkezett ez is, hogy az utolsó With You Forever részt hozom. Említettem legutóbb, hogy ez egy One Shot, tehát nem hosszú történet, de meglehet nyugodni, tervbe van véve egy Larry-blog! Amint lesz hozzá elég ötletem és megírok előre pár részt, fogok szólni :)
Hétvégén érkezik majd ehhez a prológus, szóval nem pontosan most lesz lezárva, de az már rövidebb lesz.
A részről annyit, hogy a végével nem vagyok kibékülve, de már nem tudtam hogy megfogalmazni, remélem, annyira nem lett rossz :D Ja, és ugye úgy van beállítva a blog, hogy nincsenek +18-as tartalmú részek, de ez nálam azért nem feltétlenül igaz :D Gondolom, nem bánjátok :D
A sok dumálás után pedig kellemes olvasást kívánok! :)xx

6. rész

Harry
Reggeli után a nappaliban tévéztünk, amikor betrappoltak a többiek.
- Vas happenin’? – ugrott a kanapéra Zayn.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre, miután mindannyian elhelyezkedtünk.
- Srácok, lenne valami, amit meg szeretnénk beszélni veletek – kezdte Louis, tőle nem megszokott módon, komolyan.
- És mi az? – érdeklődött Niall, miközben egy sütit rágcsált.
- Mi öten tudjuk, hogy létezik Larry Stylinson, de rajtunk kívül senki. Mit csináljunk szerintetek? Bevalljuk vagy ne? – néztem rajtuk végig reménykedve, hogy nekik talán van ötletük.
- Az hittem, hogy valami egyszerűbb dolgot akartok mondani – sóhajtott Liam. Ha nekik sincs semmi tippjük, akkor lesz csak igazán nehéz dolgunk.
- Előbb-utóbb ki fog derülni – szólalt meg Zayn pár perccel később.
- Igen, ezt gondoltuk – reagálta le Louis.
- Szóljunk Paulnak. Ő talán segítene – adott egy jó ötletet Niall.
- Máris hívom – kereste elő a telefonját Liam, és átvonult a konyhába. Borzasztó lassúsággal teltek a másodpercek, amíg vártuk, hogy felvegye. Nem sokkal később visszajött bandatársunk, mire reménykedve néztem fel rá.
- Mindjárt itt lesz – ült le ismét a helyére, és egy sóhaj szökött ki a számon.
- Köszönjük – hálálkodott Louis, és közelebb húzott magához. – Minden rendben lesz – súgta a fülembe. Hát, nagyon remélem. Kb. tíz perccel később Paul viharzott be hozzánk.
- Na, fiúk, mi az? Miért kellett idejönnöm? – huppant le a kanapéra.
- Egy fontos dolog miatt – kezdtem el én is komolyan.
- Akkor halljuk! – biztatott minket. Ó, ha tudná, hogy ez milyen nehéz…
- Hát… ööö… izé – nyögdécselt Louis, mire Paul sürgető pillantásokat intézett felé, így összeszedte magát. – Szóval… ugye sok rajongó szerint létezik és valódi Larry Stylinson – itt kezdett Paul furcsán nézni ránk. – Nos, az a helyzet, hogy ez… igaz – bökte ki, menedzserünk szemei pedig kikerekedtek.
- Micsoda? Most akkor mi van? – próbált összerakni egy értelmes mondatot.
- Louis és én együtt vagyunk. Mint egy pár. Járunk – feleletem még számomra is meglepő nyugodtsággal. Fogalmam sincs, honnan kapartam ezt elő magamból.
- Mármint úgy, mint egy nő és egy férfi? – nézett ránk Paul értetlenül. Mondjuk, meg tudom érteni, hogy nehéz ezt feldolgozni. Nekünk sem volt könnyű.
- Igen, csak most egy férfi és egy férfi – bólogattam hevesen.
- De ez hogy történt? – csóválta a fejét, és fel-alá kezdett járkálni.
- Hát, ha mi azt meg tudnánk mondani… – sóhajtott Lou, mire a vállának dőltettem a fejem pár másodpercre.
- És mit akartok, mi legyen? – talán idegességet fedeztem fel a hangjában, amit szintén megértek.

Louis
- Inkább mit nem akarunk. Titkolózni – feleltem magabiztosan, amivel Harry is csak egyetérteni tudott. Képtelenek lennénk titokban tartani.
- Mármint el akarjátok mondani a világnak? – állt meg léptében, miközben ránk nézett nagy szemekkel, és leült inkább az előbbi helyére.
- Miért ne? – szólalt meg meglepő könnyedséggel Harry.
- De ugye tudjátok, hogy mennyien fognak megdöbbenni, furcsán nézni rátok, esetleg megutálni titeket? És arról a sok lányról már ne is beszéljünk, akik belétek szerelmesek. Mit fognak szólni, hogy a kedvencük meleg?
- Nem melegek vagyunk! – vágtam közbe. – Más fiút nem tudnék magam mellett elképzelni, csak Harryt. Csak ő kell nekem, senki más – jelentettem ki megcáfolhatatlanul, majd ránéztem göndör barátomra, akinek fülig érő mosoly kúszott arcára az én legnagyobb örömömre.
- Ahogy én is csak Louis-t akarom. Senki más fiú nem kell nekem, csak ő – erősített meg engem Harry hasonló hangnemmel, mint én.
- Hát, fiúk, nem tudom, mi ez köztetek, de úgy látom, nekem nem sok választási lehetőséget hagytok. Biztos, hogy ezt akarjátok? Mi lesz a rajongókkal? – kérdezte Paul, hangján hallatszott, hogy kezdi megadni magát.
- Akik tényleg szeretnek minket, azok velünk maradnak akkor is, ha ez az egész kiderül. Ha csak pár százan, akkor pár százan – szólt közbe Liam.
- De ne felejtsük el azokat, akik örülni fognak ennek a Larry dolognak, mert ilyenek is vannak – támogatott minket Zayn.
- És ha látják, hogy Louis és Harry együtt boldogok, akkor lecsillapodik mindenki. Ez úgyis csak pár hétig lesz újdonság – csatlakozott Niall is. Nagyon sokat jelent nekem és szerintem Harrynek is, hogy mellettünk állnak.
- Srácok, nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy így gondoljátok – állt fel Harry, hogy megölelje őket.
- Nem muszáj ezt csinálnotok – mondtam, miközben követtem Harry példáját.

- Egy csapat vagyunk. Együtt vagyunk jók, és nem hagyunk magatokra egy ilyen fontos dologban. Veletek leszünk akármi is fog történni, és kiállunk mellettetek – felelte Liam, majd mind az öten összeálltunk egy nagy ölelésre.
- Nem tudok mit mondani – hálálkodott Harry.
- Tényleg biztosak vagytok ebben? – szakított minket félbe Paul.
- Száz százalékig – jelentettünk ki Harryvel egyszerre. Paul csak mosolygott, és ő is odajött hozzánk csatlakozni a csoportos ölelésbe.
-Ahogy akarjátok. Úgysem tudlak titeket lebeszélni, látom – mosolygott, miközben szétváltunk. – De most már kezdhettek felkészülni, mert ez az egész nem lesz egy fáklyásmenet – sóhajtott, amivel egyetértettünk. Nehéz időszak jön, az biztos. De megoldjuk, mint eddig mindent.
- Na, jól van, fiúk, mennem kell. Lehetőleg még ez a Larry dolog maradjon titokban egy kicsit, amíg kitaláljuk, mi is legyen pontosan. Holnap a stúdiózás után megbeszéljük. Háromra legyetek ott! – azzal már ki is viharzott az ajtón.
- Hú, azt hittem, rosszabbul fog menni – sóhajtott fel megkönnyebbülten Harry.
- Mi is – helyeseltünk a többiekkel, majd belevetettük magunkat a videojátékozásba. Ez legalább eltereli a figyelmünket erről a helyzetről.

Harry
Miután Liam, Zayn és Niall fél tizenegy körül elmentek haza, Louis-val felfelé igyekeztünk az emeletre.
- Hova mész? – állítottam meg őt a folyosón.
- A fürdőbe – válaszolt egyszerűen.
- De én is – kissé zavart voltam. Mit talált már ki megint?
- És az mióta baj? – kacsintott, majd kézen fogva húzott be a fürdőszobába. Amint becsukta az ajtót egyből letámadta a számat, és a falnak nyomott. Nyelve hamar megtalálta az enyémet, kezei fel-le járkáltak a testemen, míg az enyéim a haját túrták össze. Pár perccel később eltávolodott tőlem, amin meglepődtem.
- Zuhanyozzunk le – vigyorgott, én pedig egyből tudtam, hogy arra gondolt, ketten. Széles mosollyal az arcomon bólintottam, majd elkezdtünk megszabadulni a ruhadaraboktól. Perverz fantáziám kezdett elszabadulni, így igyekeztem megfékezni. Majd ha itt végeztünk, szabadon engedem őket.
A lehető leggyorsabban próbáltam zuhanyozni, és erősen koncentráltam, hogy ne Lou egy bizonyos testrészét figyeljem.
- Miért nem mersz rám nézni? – zökkentett ki Louis hangja.
- Mert nem tudnám sokáig tartani a szemkontaktust, és kissé megkeményednének a dolgok – válaszoltam egy perverz vigyor kíséretében, mire Lou hirtelen azt sem tudta, hogy mi van. Pár másodperc után leesett neki, majd forrón megcsókolt.
- Azt tartogasd még kb. tíz percig, rendben? – húzogatta a szemöldökét, az én vigyorom pedig tovább szélesedett. De várjunk csak egy pillanatot! Tartogassam későbbre. Tehát most ő szeretne felül lenni? Az már alap volt, hogy mindketten ugyanarra a dologra gondoltunk. Ennyire már ismerjük a másikat.
Iszonyat kíváncsi voltam, hogy mit tervezett a mai estére, így igyekeztem minél előbb végezni. Öt perccel később a szobámban vettem fel az alsónadrágom, amikor megjelent Louis az ajtóban. Rajta is csak ez az egy ruhadarab volt.
- Nem hiszem, hogy arra szükséged lesz, Styles – állt meg a küszöbön, és megtámaszkodott karjával az ajtófélfán. Nagyon szexi volt.
- Akkor a tiédnek is mennie kell, Tomlinson – kacsintottam, majd felálltam – a rajtam lévő alsónadrággal együtt –, és odasétáltam hozzá. Először lágyan csókoltam meg, aztán folyamatosan vadabbul, mire Lou elkezdett az ágyhoz terelni. Ő feküdt alulra, engem pedig magára húzott.

Louis
Azonnal lecsaptam a nyakára, amit elkezdtem szívogatni. Képtelen voltam betelni vele. És soha nem is fogok tudni. Harry halkan nyöszörgött, kezeim pedig megtalálták az alsónadrágja szélét, és lassan kezdtem lehúzni róla.

- Direkt kínzol? – suttogta zilálva, majd a nyakamat vette célba, és kiszívta ő is. Nem tudtam mit válaszolni, inkább megcsókoltam, amikor végzett a nyakammal. Az ő kezei szintén megtalálták az alsónadrágomat, és lefelé kezdte húzni, próbáltam őt segíteni, így felemeltem a csípőm. Miután mindkettőnkről lekerültek a felesleges ruhadarabok, úgy éreztem, ideje nekem is megtennem azt, ami Harrynek sikerült. Lejjebb csúsztam rajta, pontosan tekintélyesen álló farkához. Harry szinte alig lélegzett, gondolom mennyire… izgult? Nem is tudom, mi a legjobb szó rá. Azt hiszem, izgatott volt. Minden értelemben. Megtámaszkodtam bal könyökömön, jobb kezemmel pedig rámarkoltam Harry farkára. A reakciója egy erős nyögés volt. Hát még nekem! Érdekes és furcsa volt, de hamar megszoktam és élveztem is. A fel-le mozdulatoknak hála férfiassága csak keményedett, az enyémmel együtt. Hirtelen abbahagytam, ami nem igazán tetszett Harrynek, mert felkönyökölt megnézni, hogy mi történt, de csak rámosolyogtam. Visszafeküdt és elengedte magát nyugodtan, de azonnal megrándult, amikor számba vettem a farkát. Ez még érdekesebb és furcsább volt. De meglepő módon élvezetesebb is.
- Ó, Lou! – sóhajtotta kicsivel később, és tisztán kiéreztem belőle a vágyakozást. – Nem… bírom – nyöszörögte, és amint meghallottam, rögtön kivettem őt a számból, visszamásztam hozzá. Azonnal megcsókolt. – Csodálatos vagy.
- Ahogy te is – suttogtam az ajkaiba, majd újra csókolózásba merültünk, közben pedig fordítottam a helyzetünkön. Egyből megértette, hogy mit szeretnék.
- Biztos vagy benne? – kérdezte aggodalommal a hangjában, ahogy lenézett rám. Kezei kinyújtva helyezkedtek el mellettem, tincsei lelógtak az arca szélén.
- Teljesen – feleltem az igazságnak megfelelően. – Szeretlek, Harry. Nincs semmi olyan dolog, amit ne tennék meg érted – vallottam meg érzéseimet az ő gyönyörűen csillogó zöld szempárjába meredve.
- Ahogy akarod – adta meg magát. – És én is szeretlek, Louis. A világon a legjobban – mosolygott rám, leereszkedett, és még egyszer megcsókolt. Miután eltávolodott, az éjjeli szekrényhez nyúlt, és a kezébe vette a síkosítót. A szívem a torkomban dobogott, amíg felbontotta, és a megfelelő helyekre rakott belőle.
- Készen állsz? – érdeklődött, közben ismét rám feküdt.
- Rád bármikor – suttogtam, mert most valamiért nem találtam a hangom. Ott veszhetett el, amikor Harry azt mondta, hogy engem szeret a világon a legjobban. Ebbe a mondatába beledobbant a szívem.
- Rendben – neki sem volt már hangja, halkan beszélt. És megtörtént. Harry férfiasságát belém helyezte, én pedig azt hittem, hogy szétrobban az alfelem. Pár percig szörnyű volt, és küszködtem a könnyeimmel, de aztán kezdett múlni a fájdalom, hála az égnek.

Harry
 Szavakkal nem tudom leírni, milyen érzések futottak át rajtam. Ahogy Louis elmondta, hogyan érez, a szívemet melengette. Természetesen én sem érzek iránta máshogy. Így pedig tökéletes a szeretkezés. Azt megint lehetetlenség elmondani, hogy milyen volt, amikor a férfiasságom a kezében és a szájában volt. Csodálatos. De még ez sem a megfelelő szó rá. És amikor benne voltam, még akkor sem találtam a megfelelő kifejezést. Arcán még a félhomályban is tisztán láttam, hogy küszködik. Próbálta rejtegetni, visszatartani a könnyeket, párat sikerült is, de nem mindet. Ugyanúgy lecsókoltam, ahogy ő tette azt nekem, mert tudtam, hogy mennyire jóleső dolog ez.
- Gyorsíthatsz – nyögte ki halkan, az én szívemről pedig egy hatalmas kő gördült le. Pontosan tudtam azt is, hogy ez mennyire fájt neki, és óriási megkönnyebbülés, hogy ezt kéri. Már kezdi élvezni ő is. Sokkal nyugodtabban tettem eleget a kérésének, így percekkel később már elélvezve rogytam rá. Másodpercek alatt szinte egyszerre robbantunk millió darabra.
- Zseniális vagy az ágyban – szólalt meg, miután nagyjából visszaállt mindkettőnk légzése a normál szintre.
- Csak, mint te – emeltem fel a fejem, hogy ránézhessek. – De csak az ágyban? – felvontam a szemöldököm, és próbáltam visszafojtani egy mosolyt.
- Nem, nem csak ott – felelt vigyorogva, majd feltornázta magát egy kicsit, hogy lágyan megcsókolhasson. Beleborzongtam, annyira jó volt. Miután sikerült elválnom tőle, legördültem róla, és a fürdőbe mentem.
- Minek jöttél ide? – hallottam meg Louis hangját mögöttem.
- Zuhanyozni – fordultam meg, hogy láthassam őt.
- Majd reggel. És már amúgy is zuhanyoztunk ma – nekidőlt az ajtófélfának, karjait lazán összefogta maga előtt, én pedig legszívesebben ráugrottam volna.
- Igen, de azóta történt egy-két dolog – kissé sikerült elpirulnom, amit egyáltalán nem értek. Ilyen témában nagyon régen jöttem már zavarba.
- Nem baj. Gyere – kinyújtotta felém a kezét, azonnal elfogadtam, és visszahúzott a szobába. Útközben olyan gondolatok cikáztak a fejemben, ahogy néztem őt, hogy mennyire szeretem ezt a srácot. A legjobban.

Louis
Harryvel bebújtam az ágyba, és egymással szemben feküdtünk le az oldalunkra. Egyikünk sem vette fel az alsónadrágot, mert felesleges. Nincs olyan testrészünk, amit ne látott volna már a másik. Képtelenség volt levarázsolni a mosolyt az arcomról. Olyan boldog voltam, hogy majd’ kiugrottam a bőrömből.
- Annyira gyönyörű vagy – suttogta Harry csodálattal a szemében. – A világon a legszerencsésebb vagyok, hogy egy ilyen gyönyörűség az enyém lehet.
- Ezzel én sem vagyok másképp. A legszebb, legcsodálatosabb fiú a barátom, akit a legjobban szeretek – mindvégig csillogó íriszeibe bámultam.
- Ígérd meg, hogy bármi történik is velünk, te velem leszel! – szinte már kétségbeesett pillantásokkal nézett rám.
- Megígérem. És te is! – a hangom hasonlított az ő előbbi nézéséhez. Mindkettőnk keze a másik arcához nyúlt, és simogattuk egymást.
- Szeretlek, Louis, és veled leszek örökre – suttogta az ajkaimra.
- Én is szeretlek, Harry. Veled leszek örökre – megcsókoltam, és összebújtunk.