Larry Stylinson - With You Forever 5.

Sziasztok! :)
Előbb hoztam olvasnivalót, mint terveztem, de csak azért, mert rengetegszer kattintottatok a blogra, amit még mindig nem tudok elhinni. Száguldunk az 1000 oldalmegjelenítéshez, ezt pedig csak nektek köszönhetem! Mivel ez az első blogom sokat jelent nekem, hogy mindennap többször is látogatjátok, szóval még egyszer köszönöm. <3 Ó, és nem hagyhatom ki a komikat sem! Mindig öröm számomra olvasni, hogy mi a véleményetek :)
Pár szó erről a részről: Őszintén szólva kicsit félek, hogy mit fogtok szólni hozzá, mert most nem csak a szokásos cukiság lesz benne. Nem szeretném előre elárulni, hogy mi, derüljön ki akkor, amikor olvassátok ;) Nem írtam még ilyesmit, és nehéz is volt, de végül csak összehoztam valamit. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, és annyira nem lesz furcsa, hogy két fiúról szól.
Hú, kicsit hosszúra sikeredett, de ezeket mindenféleképpen megszerettem volna osztani veletek. Kellemes olvasást kívánok! :) Xxx

5. rész

LouisFáradtan dőltem el a kanapénkon, miután hazaértünk az interjúkról, és végeztünk a fotózáson is. Paul erről nem szólt, csak az interjúkról tudtunk, így eléggé álmosan érkeztünk haza. Szerencsére holnap semmi programunk nem lesz, így a fiúkkal fogunk valamit csinálni.
- Én innen fel nem kelek, az egyszer biztos – nyújtózkodtam egyet fekve, egy órával később hazaérkezésünk után, míg Harry a konyhában ügyködött valamit.
- Pedig csináltam neked spagettit – hallottam meg hangját, mire egyből jobb kedvem lett, és felpattantam hozzá.
- Az más! Együnk! – adtam ki a „parancsot”, és kiraktuk a két tányért, hozzá az evőeszközöket, majd leültünk egymás mellé. Felcsavartam a villámra pár tésztát, és közelítettem vele a szájához. Értette, hogy mit akarok, és bekapta a falatot, majd ő is megtette velem ugyanezt. Végül egymást etetve vacsoráztunk meg, és közben csókokkal jutalmaztuk a másikat.
- Nekem van egy nagyon jó ötletem, hogy mivel töltsük az esténk további részét – suttogta fülembe mély hangján Harry, amitől végem volt.
- Benne vagyok – haraptam meg a fülcimpáját, és csókolózva indultunk a lépcső felé. Mivel ott nem tudtunk volna felmenni, szétváltak ajkaink, és besiettünk az én szobámba. Gyorsan lehúztam a redőnyöket, de csak annyira, hogy ne lássanak be, mi viszont nagyjából egymást igen. Szinte kiéhezve mentem vissza Harryhez, és azonnal formás ajkaira tapadtam. Beletúrtam a hajába, ő pedig a pólóm alatt a hátamat térképezte fel.

Harry
- Biztos, hogy akarod? – kérdeztem levegő után kapkodva. Ezt muszáj megtudakolnom, mert akkor még most abbahagyhatjuk.
- Soha, semmiben nem voltam még ilyen biztos – jelentette ki határozottan, mire megkönnyebbültem, majd nagy meglepetésemre folytatta. – Illetve csak abban, hogy szeretlek – búgta édesen. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
- Akkor egyetértünk. Tudod, nálam van egy határ, amit ha átlépek, akkor nincs megállás, és nem bírom visszafogni magam – tájékoztattam még idejében, amíg észnél vagyok, és nem tereli el a figyelmem semmi.
- Én is így vagyok vele, szóval nyugi – biztosított, majd körbepuszilta az arcom, és haladt egyenesen lefelé, végig a nyakamon, a mellkasomon, a kockáimon, és végül megállt a nadrágomnál.
- A te részedről is mehet? – emelte fel fejét, és egyenesen a szemembe nézett.
- Igen – vágtam rá azonnal, hiszen még én sem voltam ennél biztosabb semmiben. Elmosolyodott, levette a nadrágját, és én is az enyémet, majd elindultunk csókolózva az ágyhoz.
Ledöntöttem rá Lou-t, és a mellkasán feküdve csókoltam, kezeimmel teste minden zugát fel akartam fedezni. Az összeset. Míg egyik kezem a hajában pihent, a másik az alsónadrágja szegélyét piszkálgatta, az ő kezei pedig a seggemen voltak. Nem vártam tovább, és belenyúltam a bokszerébe, egyenesen a farkát vettem célba. Amint elértem belemosolyogtam a csókunkba.
- Valami netalán nem tetszik? – vigyorgott perverzen, és megmarkolta a hátsóm.
- Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben van – válaszoltam, és alig bírtam visszafojtani

a belőlem kitörni készülő röhögést.
Tudtam, mit akarok. Louis-t megbántottam, amikor hazahozott a buliból. Illetve az előtt, a lányokkal. Bár nem említette az óta, én tudom, hogy megbántottam, és szeretném kárpótolni őt. Hagyom, hogy ő legyen a fiú, tehát ő lesz felül. Most ez így kicsit furán hangzik, de ha két fiú fog lefeküdni egymással, akkor ezt el kell dönteni időben.
Ismét benyúltam az alsónadrágjába, és amennyire tudtam egy kicsit lehúztam róla. Észrevette, hogy mit akarok, ezért segített, és leszedte magáról.
- A tiédnek is távoznia kell! – mutatott az én bokszeremre, és azonnal levarázsoltam magamról. Megint megkerestem a farkát, ami – ahogy gondoltam – nem volt kicsi. Érintésemtől kissé megfeszült a teste, ezt éreztem is a férfiasságán, és elkezdett keményedni. Kicsit furcsa volt, hogy nem a sajátomat éreztem, de jó volt. Elkezdtem először lassabban, majd egyre gyorsabban fel-le húzogatni, ami nyögéseket váltott ki Louis-ból. Ezt csináltam még pár percig, aztán mikor elégnek tartottam olyat tettem, amit még soha. Bevettem a számba.
- Harry, ez nem a… kezed – nyögött egyet, mire elmosolyodtam, és kivettem.
- Hát, nem az volt. Baj? – néztem fel rá, ő pedig megrázta a fejét. Egy fokkal magabiztosabban folytattam az előbb megkezdett műveletemet, mire Lou elég hangosan kinyilvánította, hogy mennyire élvezi.
- Harry, nem bírom – hadarta el gyorsan, mire ismét kivettem a farkát a számból, és visszamentem hozzá, ő pedig megcsókolt. Hirtelen fordított rajtunk, így én kerültem alulra. Legalább szokom ezt a pozíciót. Lefelé végig puszilt a számtól az alhasamig, és haladt volna tovább, de megállítottam.
- Lou, ne!
- Nem élvezed? – emelte fel a fejét csodálkozva.
- Nem, dehogy. Csak most én azt szeretném, ha neked lenne jó – simítottam végig az arcélén. – Legyél te felül – mondtam ki az előbbi elgondolásomat.
- Biztos, hogy ezt akarod? – arcán láttam a megdöbbenést.
- Igen – válaszoltam magabiztosan. Bólintott egyet, mire én kikecmeregtem alóla, amit Louis nem értett, de egyből megvilágosodott, amikor előszedtem a síkosítót. Elkezdtem kibontani, amit ő végig figyelemmel kísért.
- Erre szükségünk lesz – mosolyogtam, és kinyomtam egy kicsit a kezembe.
- Tudom – felelt szintén szélesre álló szájjal. És, ha már álló dolgoknál tarunk, ahogy láttam mindkettőnk farka jó helyzetben volt. Bekentük a szükséges helyeken, majd ismét rám feküdt, és végig csókolta a kulcscsontomat.

LouisNem tudom elmondani, hogy milyen csodálatos volt érezni Harry száját és nyelvét, a férfiasságom környékén. Tökéletesen csinált mindent, nem csoda, hogy alig bírtam magam tartani. Pont időben hagyta abba. Most viszont már nagyon közel vagyunk a célhoz.
- Felkészültél? – kérdeztem barátomtól, mielőtt még belé hatolnék.
- Már rég. Csináld! – utasított határozottan, de én nem voltam ennyire biztos.
- Először fájni fog, de… – magyaráztam volna tovább, ha nem vág közbe.
- Lou, túl fogom élni. Senki nem halt még bele a szeretkezésbe úgy, hogy gyengédek voltak vele. Szóval ne idegeskedj, hanem kúrj meg, mert ezzel csak kínzol engem! – nevette el magát a végére, és adott egy csókot.
- Oké – válaszoltam már nyugodtabban, de azért még mindig bennem volt az a szörnyű gondolat, hogy neki fájni fog, míg nekem nem.
Farkamat Harry bejáratához helyeztem, és egy nagy levegőt véve belé hatoltam. Göndör szerelmem felszisszent, de próbálta magát tartani. Hagytam neki időt, hogy szokja a méretet, majd lassan elkezdtem mozogni benne. Nekem valami eszméletlenül jó érzés volt, olyan, mint még soha. Szegénykém viszont nem nagyon bírta tartani a könnycseppeket, pár legördült az arcán, amiket azonnal lecsókoltam. Éreztem, ahogy egyre szaporábban vesszük a levegőt.
- Gyorsabban! – utasított, mire megkönnyebbültem, hogy minden oké, így kérésének megfelelően, gyorsítottam a tempón.

Harry
Először borzalmas volt. Az alsó részem szét akart robbanni, de egy kicsivel később kezdett enyhülni a fájdalom. Aztán Lou hozzá fogott mozogni, amikor megint azt hittem, hogy ott halok meg, és már nem bírtam parancsolni a könnycseppjeimnek. Louis mindet lecsókolta, amik lefolytak az arcomon, és ezzel egy időben múlt el lassan a feszítő érzés. Mikor úgy éreztem, hogy minden jó, kértem, hogy gyorsítson, amit meg is tett, és végleg elmúlt a fájdalom. Számat halk nyögések hagyták el csakúgy, mint Lou-nak, és egyre gyorsabb tempóra váltott. Csak érte viseltem el a fájdalmat, mert tudtam, hogy neki jó lesz. Ennyi áldozathozatalba nem haltam bele.
- Harry, én… nem sokáig bírom – szólalt meg kicsit nehezen.
- Már én sem – próbáltam nem lihegve válaszolni, mert úgy éreztem, hogy elfogy a levegő. Ennyire jók lennénk együtt az ágyban? Miközben kapkodtam az oxigén után, próbáltam valamennyire segíteni Lou-nak, és én is mozgattam a csípőm. Alig pár perccel később éreztem, ahogy melegség önt el belülről. Mindketten elélveztünk.

Louis
Percek választottak el a csúcstól. Leírhatatlan az az eufórikus érzés, amikor azzal szeretkezel, akit a világon a legjobban szeretsz. És most nekem ebben a fantasztikus dologban lehet részem, hála Harrynek. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.
Ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak az agyamban, amíg el nem élveztünk.
- Hát, ez… fantasztikus volt – kerestem a megfelelő szavakat, és Harryre borultam. Mindkettőnk mellkasa gyorsan emelkedett, ahogy még mindig levegő után kapkodtunk.

- Ennél jobb már nem is lehetett volna – mosolygott szélesen, zöld szemei csillogtak, arcán megjelentek a gödröcskék, amiket úgy imádtam. Egy csókkal nyugtáztam, legördültem róla, majd megkerestem a takarónkat, magunkra húztam, és mindkettőnket elnyomott az álom.

- Szép reggelt! – köszöntött Harry puszikkal az arcomon, amik végül elértek a számig. Gondolom az volt a cél.
- Neked is! – simogattam meg az arcélét, mire lehunyta a szemét. Magamhoz öleltem, fejét belefúrta a mellkasomba. – Hogy tetszett a tegnap este? – érdeklődtem mosolyogva, és visszaemlékeztem rá. Talán kicsit el is pirultam.
- Nem tudom elmondani szavakkal, hogy mennyire tökéletes volt – emelte rám csillogó szemeit szélesen vigyorogva.
- Örülök neki – pusziltam meg lágyan. – Most viszont gyerünk reggelizni, mert nemsokára jönnek a srácok – tájékoztattam, majd lassan felkeltünk, és pizsamában indultunk megcsinálni a kaját.
- Melegszendvics vagy melegszendvics? – fordult felém Harry, mire összeráncoltam a homlokom. – Csak ehhez vannak hozzávalók, és gondolom, együnk sem akar elmenni a boltba – nevette el magát, mire egyből összeállt a kép nálam is. Jellemző, hogy azt kajálunk, amihez alapanyagok vannak.
- Ez esetben szerintem legyen melegszendvics – döntöttem, bár ugye nem sok választási lehetőségem volt.
- Én is arra gondoltam – jött oda hozzám, és egy rövid csókot nyomott a számra. Miután elszakadtunk egymástól, nekiláttunk megcsinálni a reggelit, de kicsit sokáig tartott a sok puszitól, amiket egymásnak adtunk. Annyira jó érzés, hogy végre vége annak a korszaknak, amikor vissza kell fognom magam, hogy nem is tudom elmondani. Egyszerűen fantasztikus.
- Lou, egy dologról még nem beszéltünk – kezdte fürtös szerelmem már az asztalnál ülve, miközben a szendvicset ettük.
- Mire gondolsz? – kérdeztem érdeklődve. Nem igazán értettem.
- Mi és a srácok tudjuk, hogy Larry Stylinson valódi. De mi lesz a managementtel és a sajtóval? Nekik mit fogunk mondani? – szemeiben kétségbeesést láttam, amit teljes mértékben megértek.
- Őszintén? Fogalmam sincs – fújtam ki a levegőt. – De meg fogjuk oldani, ebben biztos vagyok! – jelentettem ki, felkeltem a helyemről, és átsétáltam hozzá. Megsimogattam az arcát, beletúrtam a hajába, és magamhoz húztam.
- Talán az lenne a legjobb, ha elmondanánk – felelt halkan, bizonytalanul.
- Talán – ismételtem suttogva a kulcsszót. Tényleg nem tudtam, hogy mi lenne a helyes döntés. – Várjuk meg a fiúkat, és majd együtt kitaláljuk, hogy mi legyen - ötlöttem ki végül valamit. Csak bólintott, és még jobban hozzám bújt.