Larry Stylinson - With You Forever 2.

Halihó! :)
Larry shipperek, lehet örülni, megérkezett a 2. rész a Larrys one shotból! Remélem elnyeri a tetszéseteket, mert az előzőhöz nem kaptam pipát és komit, de láttam, hogy azért sokan megnéztétek, aminek örülök :)
Szeretném megköszönni a 10. részhez írt komikat, feldobta a napomat, tényleg! <3 Továbbra se fogjátok magatokat vissza! :D
És az elmaradhatatlan kérdés: kinek hogy tetszett a One Way Or Another klipje? Szerintem a srácok megint hatalmasat alkottak, nagyon büszke vagyok rájuk! <3
Na, a sok dumálás után kellemes olvasást kívánok! :)xx

  2. rész

Harry
Semmit sem zavart meg? A francokat! De mégis mi mást mondhattam volna? Hogy jaj, Zayn várj még egy kicsit, és gyere vissza később had csókoljam meg nyugodtan? Vagy, hogy már láttam, ahogy lesmárolom Louis-t, és bemegyünk a hálószobámba, miközben leszedem róla a ruhát? Nem, ilyet nem mondhattam volna. Viszont Lou-val már így is elég

kellemetlenül érezzük magunkat egymás közelében, nemhogy még ezek után! Előre félek, hogy mi lesz velünk.
- Harry, baj van? – kopogott be a szobám ajtaján Liam, mire értetlen pillantással néztem felé, hiszen nem értettem mire gondol.
- Nincs – tagadtam egyből, bár azt sem tudtam miről van szó.
- Akkor mi volt az az előbb Louis-val? – helyezkedett el az ágyamon, én pedig a szekrényemhez mentem, de megálltam léptemben. Mi van?
- Honnan tudsz te arról? – fordultam meg szerintem valami WTF fejjel. Most komolyan nincs jobb téma, mint én meg Louis?
- Zayn mondta – mosolyodott el, amit én nem tudtam mire vélni. Ebben semmi vicces sincs! Inkább… nem is tudom. Vicc viszont biztos nincs, az tuti!
- Semmi sem volt, nem tudom, minek kell ezzel piszkálni! Lou a barátom, és csak véletlenül nekimentem, semmi több! – fakadtam ki magam sem értem, hogy miért, és folytattam utam a szekrényhez előszedni egy pólót és nadrágot.
- Ha valóban semmi több, akkor miért akadtál ki ennyire? – kérdezte sunyin mosolyogva, ami eléggé idegesített. Van valami, amiről nem tudok?
- Nem akadtam ki! – feleltem még mindig egy kicsit idegesen. Miért kell mindenkinek velünk foglalkoznia?
- Azt látom – csóválta meg a fejét, és odalépett mellém kezét a vállamra helyezve. – Csak gondolkozz el a dolgokon, és akkor majd minden világos lesz, ha még most nem az! – mondta mindentudóan, és laza léptekkel kisétált a szobából. Jó, én ezt komolyan nem értem! Oké, abban igaza van, hogy felhúztam magam, de akkor is miért kell velünk foglalkozni?
- Harry, igyekezz már! – hallottam meg Niall hangját a földszintről, így gyorsan felkaptam magamra a kiszedett ruhadarabokat, és egyéb dolgaimat összeszedve elindultam lefelé hozzájuk.
- Na, végre! Induljunk! – állt fel Zayn a kanapéról, és mindannyian kimentünk beszállni az autóba.
Az út alatt kivételesen csendben voltam, ami ugye nem megszokott tőlem. De nem tudtam jelen pillanatban hülyéskedni, mert a drága Liam beültette a bogarat a fülembe. Na, jól nézünk ki! Most már én nem tudok leszállni rólunk… Ez komolyan kész röhej! Még, hogy én meg Louis?!

Louis
- Megérkeztünk! – löktem oldalba a mostanában kicsit kelekótyás göndör barátomat, mire megrázta a fejét és követett a stúdióba. – Mostanában egyre hülyébb szokásaid vannak –

vetettem át karom hanyagul a vállán, mire kicsit furcsán nézett rám, amit nem értettem. Ezt régen is szoktuk csinálni. Vagy másra vonatkozott a grimasz?
- Mert egyre hülyébbek leszünk – válaszolt nevetve, amire természetesen nekem is jó kedvem lett. Akkor hála az égnek nincs nagy gond, már ha egyáltalán volt gond.
A stúdiózás ugyanúgy zajlott, mint máskor.  Felénekeltünk néhány dalt, a szünetekben pedig ment az állandó ökörködés… javarészt tőlem. Eléggé feltűnne mindenkinek, ha leülnék az egyik sarokba és összegörnyedve agyalnék azon, hogy mi van velem meg Harryvel. Merthogy csak ezen jár eszem. Egyszerűen képtelen vagyok másra gondolni, pedig megpróbáltam, tényleg! Sikeresen belemászott az agyamba azzal a gyönyörű göndör fejével.
- Lou, itt vagy? – zökkent ki gondolataimból Niall kérdése. Ahogy látom már mindenki összeszedte magát, miután végeztünk.
- Ja, persze – feleltem kissé ködösen. – Miért? – kérdeztem, és én is nekiláttam beszerezni az én széthagyott dolgaimat.
- Mert most beszéljük, hogy este el kéne menni bulizni. Benne vagy? Másnap csak délután van két interjú, szóval lesz időnk helyreállni – világosított fel Zayn, hogy mikről maradtam le.
- Oké, mehetünk – egyeztem bele, miután visszatértem az egyéb összeszedett tárgyaimmal, és mindenki gyorsan haza is ment, hogy minél előbb elkészüljünk. Bár magunkat ismerve úgyis elkésünk még akkor is, ha nincs pontos időpont megbeszélve. Tudom, nagyon ügyesek vagyunk.

Harry
Most kivételesen időben elkészültünk. Ehhez mondjuk szerintem hozzájárult, hogy több fürdőszobánk van. De a lényeg, hogy mire jött értünk a maradék három srác mi készen voltunk, és elindultunk végre.
Amint beléptünk a szórakozóhelyre azonnal a bárpultot céloztuk meg, és mindenki rendelt magának valami alkoholt, persze Liam kivételével. Szegényt ilyenkor sajnálom, hogy nem ihat. De, hát akkor majd én megiszom az ő részét is! Ezen felbuzdulva kértem még egy adag piát, és miután megkaptam, a táncparkett közepébe vetettem magam. Néhány csajnak fel is keltettem az érdeklődését és egyből odajöttek, így négyesben folytattuk a táncolást. Egész éjszaka velem voltak, és élveztem a velük töltött időt.
Már a nem is tudom hányadik pohár alkoholért mentem, amikor nekiütköztem Louis-nak.
- Harry, jól vagy? – kérdezte aggódva, amit nem értettem. Nincs nekem semmi bajom, sőt! A lehető legjobban érzem magam!
- Teljesen! – vágtam rá vicsorogva, ami vigyor akart lenni, csak nem sikerült.
- Ja, azt látom – felelt már szinte lenézően. Van valami baja. De ezt nem most fogom megbeszélni vele, amikor minden bizonnyal elmegyek ezzel a három lánnyal, és előre tudom, hogy nagyon boldoggá fognak tenni.
- Most viszont, ha megbocsájtasz, visszamegyek a csajokhoz, mert még dolgom lesz velük – grimaszoltam továbbra is, mivel a mosoly, mint fogalom megszűnt létezni jelen pillanatban nekem. Meg sem vártam a válaszát, siettem a három csajszihoz, akik már szintén nagyon jó állapotban voltak.

Louis
Nem tetszik ez nekem! Nagyon nem! Harry teljesen részeg, és ráadásul három lánnyal van, akik szintén nincsenek már teljesen képben. Ez alapból annyira nem is izgatna, de most úgy érzem, hogy beleőrülök a féltékenységbe, ha történik köztük valami. Muszáj közbelépnem, nem hagyhatom, hogy velük legyen ahelyett, hogy velem lenne! Te jó isten, miket beszélek már! De ezt most akkor sem hagyhatom! Ha nem törődnék vele, biztos, hogy másnap megbánnám, szóval odamegyek, és ha tetszik neki, ha nem, elhozom onnan!
Határozott léptekkel indultam felkeresni barátomat, akit nem volt könnyű megtalálni a félhomályban és a sok táncoló ember között. Most tényleg örültem, hogy nem ittam sokat, mert tuti nem tudnék normálisan eljutni hozzá. Végül vagy ötpercnyi kutatás után megláttam. Az ajtó felé ment a három csajszi után. Na, azt már nem! Nem fogom hagyni, hogy elmenjen, és itt hagyjon!
- Harry, te mégis hova a fenébe mész? – ragadtam meg a csuklóját, hátha vissza tudom tartani. Tervem ezen része bevált. Megállt, és a szemembe nézett.
- Mondtam, hogy még dolgom lesz a lányokkal – felelt egész nyugodtan és összeszedetten. Persze, ha a szexről van szó azonnal normális lesz…
- Nem mehetsz el! – csúszott ki a számon elég indulatosan. Na, szuper! Ebből hogyan fogok kimászni? Sehogy.
- Miért is nem? – vette incselkedősre a figurát, amit én nem díjaztam.
- Mert nem! Hazajössz velem most! – vágtam ki magamat, ami szerintem elég szarul sikeredett, de így is a lehető legjobbat hoztam ki belőle. Továbbra is csuklójánál fogva akartam elhúzni őt, de nem értett velem egyet, mint erre számítottam is.
- Nem megyek sehova! Veled nem! A lányokkal akarok lenni, nem veled! – vágta a képembe,

amibe belefájdult a szívem. Oké, hogy részeg és nincs magánál, de ez akkor is fájt. Hogy mondhat nekem ilyet?
- Harry, légy szíves! – néztem mélyen a gyönyörű zöld szempárba, amiben némi zavart fedeztem fel. Talán az alkohol, talán más…
- Miért? – kérdezte már nyugodtabban, ennek örültem. Végre nem kell kiabálni.
- Mert ezt kérem. Én kérem – megpróbáltam ugyanolyan nyugodtsággal válaszolni, ami valamennyire sikerült is. Láttam rajta a tétovázást, hogy ki mellett döntsön, így már gondoltam, hogy van esélyem. Kérő pillantásokat intéztem felé, mire lemondóan felsóhajtott, és közelebb lépett hozzám.
- Sajnálom csajok. Most máshol kell lennem, nem veletek – szólt hozzájuk, majd rám támaszkodva visszamentünk a tömegbe megkeresni a többieket.
- Liam, szerintem mi hazamegyünk. Elbírsz a többi kettővel? – kérdeztem, miután megtaláltuk. Bólintott, és Harryvel ismét elindultunk a kijárat felé.